Kép és írás, mint sajátos kifejezési mód

Muhi Sándor képzőművész mondanivalóját ezúttal sajátos formában tárja a nagyközönség elé a Kortárs banalitások című egyéni tárlata keretében. A kiállítás április 3-án nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt.

A Szatmárnémeti Képzőművészeti Galéria közel egy hónapon át - április 22-ig - ad otthont Muhi Sándor egyéni tárlatának. A képzőművész mondanivalóját ezúttal sajátos, nem mindennapi formában tárja a nagyközönség elé. Tudomása szerint, kifejezésmódja egyedi, legalábbis ő eddig nem találkozott se tartalomban, se formában hasonlóval.

A művészt évtizedek óta foglalkoztatja a kép és az írás együttes megjelenítésének kifejezési lehetőségei, a kiállított sorozaton pedig közel négy hónapon át dolgozott. Ami különlegesség, hogy a művész ráveszi a nézőt az alkotásokon lévő írások betűzgetésére. A szövegek értelmesek, bár többnyire olvashatatlanok, vagy nehezen olvashatók.

A kiállításmegnyitón többek között jelen volt Ilyés Gyula Szatmárnémeti polgármestere, valamint George Vulturescu költő, aki a műveken megjelenő szövegekhez fűzött gondolatait osztotta meg a közönséggel.

Végezetül maga a művész szólt néhány szót alkotásairól. „A tárlat címe úgy gondolom egyértelmű üzenet: Kortárs közhelyek, vagyis mindennapjainkról, problémáinkról, alkalmazkodási kényszereinkről, sikereinkről, kudarcainkról szól, azokról a dolgokról, amelyekkel a mi térségünkben valamennyien szinte naponta találkozhatunk." - mondta el Muhi.

A képzőművész, tanár szerint sokak számára szokatlannak tűnik a kiállítás, és műfaji besorolása is sokak számára gondot okozhat. Muhi elárulta, a képeken lévő jeleket, betűket, számokat már több mint 40 éve folyamatosan használja, például már 1970-ben készített olyan munkát, amely csupa számokból állt, és amelyben az akkor minket körülvevő világot próbáltam jellemezni.

„Mondhatja bárki, hogy furcsa az a világ, amely elénk tárul a pillepalackok menekülési kísérleteiről, használati tárgyainkról, gombokról, perecekről, táskákról, nyakkendőkről... Meggyőződésem, hogy nem az én képeim a furcsák, hanem a világ, amelyben élünk." - zárta beszédét Muhi.